

Volt már olyan érzésed, hogy „túl sok” vagy? Túl érzékeny. Túl hangos. Túl őszinte. Túl lelkes. Túl valamilyen. Ha bólogatsz, hidd el: nem vagy egyedül. Én is ott voltam. Sokszor.
De ma már tudom: nem vagyok túl sok. Csak nem mindenkinek való vagyok. És ez így van jól.
Igen, mert szenvedéllyel élek. Mert nem félek érezni. Mert teljes szívvel vagyok jelen. Ez nem hiba – ez erő.
Lehet. De mennyi mindent kimondok, amit más csak elfojt. És mennyi kapcsolat épült már ebből az őszinte kommunikációból?
Nem túl – csak végre tudom, mit érek. Nem várok már senkire, hogy megmondja nekem.
Aki ezt mondja, nem nekem való férfi. Nem akarok kevesebb lenni, hogy valaki más kényelmesebben érezze magát.
Nem fogja azt mondani, hogy „ha kicsit kevesebb lennél, jobban szerethető lennél”. Ő az összes túláradó, bonyolult, színes részedet imádni fogja.
A virág sem kér bocsánatot, hogy színes. Az ég sem kér engedélyt, hogy vihar jöjjön. És te sem vagy itt azért, hogy beférj mások kereteibe.
Szóval ez itt az emlékeztető: nem vagy túl sok. Te vagy TE. Egyedi. Erős. És igenis ELÉG – sőt, CSODÁLATOS. ????
Ha valaki ezt nem bírja? Hát… lehet, hogy ő kevés. De te soha ne csökkentsd a saját fényedet csak azért, hogy más elbírja elviselni a ragyogásodat. ✨
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.







