Van valami varázslatos abban, amikor kinyitunk egy régi könyvet, és megcsap a papír illata. Ez az illat nemcsak kémiai reakciókból születik, hanem emlékekből és érzésekből is. Sokak számára egy könyv illata a gyerekkorát idézi, amikor a könyvtár polcai között barangolt, vagy amikor titokban a takaró alatt olvasott egy izgalmas történetet.
A könyvek illata különösen erős, ha régi lapokról van szó. A papír és a tinta öregedése sajátos aromát hoz létre, amit nem lehet összekeverni semmivel. Ez a különleges illat képes azonnal visszarepíteni minket az időben, és megidézni egy letűnt korszak hangulatát.
Nem véletlen, hogy sok könyvrajongó számára az elektronikus olvasók sosem pótolják teljesen a papírkönyveket. Bár az e-könyvek praktikusak, hiányzik belőlük az a multiszenzoros élmény, amit a lapozás, a tapintás és az illat együttese nyújt. A könyv tehát nem csupán tartalom, hanem tárgy is, ami érzelmeket kelt.
Amikor könyveket gyűjtünk, valójában emlékeket is gyűjtünk. Minden kötet egy-egy korszakot, élményt vagy érzelmet őriz, és ez az, ami miatt a könyvek iránti szeretet generációról generációra továbbadódik. A könyvek illata így nemcsak a múltat, hanem a jövőt is összeköti velünk.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
