A digitális világ térhódításával szinte teljesen átszoktunk a gépelésre. Jegyzetelünk a telefonunkba, gépelünk a laptopon, chaten beszélgetünk. A kézzel írás azonban egészen más élmény. Lassabb, tudatosabb folyamat, amely során jobban átgondoljuk a mondanivalónkat. Egy kézzel írt levél, naplórészlet vagy akár egy vers teljesen más mélységet hordoz, mint egy gépelt szöveg. A kéz mozgása, az írás ritmusa egyfajta meditatív állapotba hozhat – segít lecsendesíteni az elmét, és kapcsolatba lépni a belső világunkkal. A pszichológusok szerint ráadásul az így leírt gondolatokat sokkal mélyebben elraktározza az agy, mint ha ugyanazt begépelnénk. A kézírás nem elavult – hanem bensőséges. Néha pont arra van szükségünk, hogy tollat ragadjunk, és hallgassunk arra, ami belülről jön.
„A lélek útján haladva találom meg a történeteimet.”
A mindennapi élet rezdüléseiről és a belső fejlődés útjáról írok. Értek az önreflexióhoz, az érzelmi minták felismeréséhez és személyes tapasztalatok elemzéséhez. Blogjaim az önismeretről, a hétköznapi helyzetek lelki hátteréről és az inspiráció kereséséről szólnak.
