Tengeröböl

A tengeröböl ott születik, ahol a föld enged a víznek, és mélyen magába fogadja annak áramlását. A part íve, amely körbeöleli a vizet, a befogadás és az elfogadás ősi jelképe. Spirituális értelemben a tengeröböl az isteni anyai minőséget hordozza: a védelem, a gyógyulás és a megpihenés terét. Itt a tenger már nem zabolátlan és végtelen, hanem megszelídül, mint a lélek, amikor biztonságra talál.

Az öbölben a hullámok csendesebbek, a víz áttetszőbb, a levegő sós illata tisztítja a gondolatokat. Aki itt időzik, érzi, hogy a világ rohanása megszűnik, és valami mélyebb, lágyabb ritmus veszi át az irányítást. Az öböl ölelése arra tanít, hogy a lelkünk is akkor válik teljessé, ha képes megnyílni és befogadni – a fényt, a szeretetet, de akár a fájdalmat is.

A tengeröböl a belső béke szimbóluma: ott, ahol a föld és a víz egyensúlyt talál, az ember is megtalálhatja saját középpontját. Aki elcsendesedik e parton, megérzi, hogy minden létezés egyetlen mozdulat az isteni áramlásban – egy lágy hullám, amely sosem veszik el, csak hazatér.