Lithomancia ősi útján

A lithomancia, vagyis a kövekből való jóslás az egyik legrégebbi és legritkább jóslási módszer, amelyet már az ókori papnők és sámánok is alkalmaztak. Ez a technika nem a szavakra épít, hanem a Föld energiájára, hiszen a kövek évezredek emlékezetét hordozzák magukban. Minden kő rezgése üzenetet közvetít, amelyet csak az tud értelmezni, aki képes elcsendesíteni az elméjét és megnyitni az intuícióját.

A lithomancia során különböző köveket vagy kristályokat használnak, amelyeket egy kérdés feltevése után egy meghatározott felületre dobnak. A kövek elhelyezkedése, egymáshoz való távolsága, iránya és csoportosulása mind-mind jelentéssel bír. Spirituális értelemben ez a módszer azt mutatja meg, hogyan rendeződnek az energiák az ember életében, és milyen hatások formálják a sorsát a láthatatlan szinteken.

Ez a jóslási forma különösen erős akkor, amikor az ember elakadtnak érzi magát, és nem látja tisztán a következő lépést. A kövek nem hazudnak, mert nem az ego, hanem az ősi földi tudatosság szól általuk. Gyakran olyan összefüggésekre világítanak rá, amelyeket a tudatos elme figyelmen kívül hagy, mégis döntő szerepet játszanak a jövő alakulásában.

A lithomancia tanítása szerint a sors nem merev és megváltoztathatatlan, hanem élő energia, amely folyamatosan mozgásban van. A kövek elrendeződése megmutatja az aktuális irányt, de azt is, hol van lehetőség a változtatásra. Ezért a jóslás ebben a formában nem csupán előrejelzés, hanem tudatosítás: rávilágít arra, mire érdemes figyelni, mit kell elengedni, és hol rejlik a belső erő.

A kövekből való jóslás emlékeztet bennünket arra, hogy a válaszok gyakran ott vannak körülöttünk, a természet csendes bölcsességében. Aki megtanul hallgatni a kövek suttogására, az közelebb kerül saját belső igazságához és a sors finom irányításához.