A csodálkozás egy olyan emberi dolog, amit igazából mindannyian művelünk, még abban az esetben is, hogyha nem szeretnénk mindenáron valamin elcsodálkoznak. Néha előfordul az, hogy mégis meglepődünk. Lehet ezek olyan dolgokon vagy olyan embereken, amiket igazán nem találunk. Átlagosnak pont, hogy inkább átlagon felülinek látjuk azt. Nos, amikor egy csecsemőt először látunk, akkor akarva akaratlanul megcsodáljuk őt. Nagyon sokan ezt hívják szemmel verések egyébként, de ez nem összekeverendő az igazi szemmel veréssel. A csodálkozás tulajdonképpen az, hogy amikor egy gyermeket például megcsodálhatunk egy újszülött vagy. Először látott gyermek esetében. Ennek az eseménynek kifejezetten. Elszenvedő alanya az a gyermek, aki még nincs megkeresztelve. Ilyenkor, hogyha valaki megcsinál egy gyermeket, akkor az a gyermek nem tud aludni, álmos lesz, de az alvásra nem fog menni. Ez sajnos tudat alatt végezzük, tehát nem befolyásoljuk be, vagy nem tudjuk befolyásolni. Nagyon közeli hozzátartozói is megcsinálhatja egyébként a gyermeket. Alapvetően ez teljesen kívül áll az energiáinktól.
„Fedezd fel önmagad és az energiák világát.”
Blogjaimban a spiritualitás útját járom, és tapasztalataimat, gondolataimat osztom meg a mindennapokhoz. Írásaim a belső harmóniáról, önismeretről, párkapcsolatokról és az élet útvesztőiben való eligazodásról szólnak, inspirációt és útmutatást nyújtva olvasóimnak.
