Átoktábla

Bizarr, de nagyon sokan alkalmazták ezt. Ha most arra gondolunk, hogy átoktábla sokótokban egy szép márványlap jutna eszébe gyönyörű aranyszínű gravírozott írással: ”X. Y. Törje el a lábát” vagy valami hasonló átok-felirattal.

Noha ez nem egy rossz elképzelés, nézzük a kézzel fogható, valós dolgokat.

Egy szépen megfogalmazott definíció az átoktábláról: A defixiók, amiket általában átoktábláknak neveznek, feliratos ólomdarabok, leggyakrabban kis méretű vékony lemezkék, amelyek célja, hogy természetfeletti eszközökkel, akaratuk ellenére befolyásolják más személyek vagy állatok cselekedeteit vagy egészségét. ”

Nos, ebben valóban semmi rossz nem látszódik, csupán maga a szándék, miszerint valaki rosszat akar valakinek. Most erre nem szeretnék kitérni, mindenki döntse el maga, hogy ez mennyire helyes.

Ami bizarr ebben az, hogy ezt a szeánszot áldozati szeánsznak is nevezzük, tehát az „adok, hogy adj” elvet képviselik. Magyarul jajj annak a kandúrnak, – mert általában a macskákat áldoztak fel – amelyik az átoktábla készítője közelében csavargott el, vagy épp a saját cicusa volt. Ezeket a táblákat egyébként általában görög nyelven írták meg, és a démonokhoz szóltak.

Azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy érdekes a megközelítés, talán egyszerűbb lett volna egy démont megidézni, kérdés ugye, hogy kinek mi egyszerű.

Tehát véres áldozattal járt, de ami szintén érdekes néhány átoktáblában kérnek, néhányban viszont parancsolnak.

Amire szükség volt az mindenképpen egy áldozat és persze az ólomlemez. Erre a lemezre görögül leírták kívánságukat vagy akaratukat összetekercsezték, átszegelték, és az áldozat (a macska) vitte el az „alvilágba”, így jutott el a kérésük a démonokhoz. Hát elég érdekes, és óva intek bárkit a kipróbálásától, én egyébként ha már átkozódni kell, akkor semmiképpen sem egy ártatlan áldozat által tenném.

Bár nem maga az ólomlemez az átok, hanem a rítus, ami a táblácska útra bocsátását kísérte, mégis a picike ólomdarabka az, ami ránk maradt, amin elmélkedhetünk. A rítusról, az elhangzott szavakról és tettekről ma már keveset tudhatunk, de a táblák megmaradtak. Ami akkor és ott elhangzott, az már örökre titok marad, viszont az előkerült táblácskák emlékeztetnek arra, hogy az ókori ember lelke is tele volt sötét zugokkal, titkos vágyakkal.

Egy átoktábla szövege:

Tudatom az alább jelzett személyekkel, Lentinusszal és Tasgillusszal, hogy meg kell jelenniük Pluto előtt. Ahogy ez a kandúr nem ártott senkinek, úgy [hiány] ők sem nyerhetik meg a pert. És ahogy ennek a kandúrnak az anyja nem tudta őt megvédeni, úgy ne tudják őket se megvédeni az ügyvédeik, hogy ellenfeleik […]

Torma Péter fordítása