Miért terjedt el a nemzetiségek közötti spirituális tudat?

Alapvetően, amikor jóslásra beszélünk, még a szkeptikusoknak is mindenféleképpen olyan nemzetiségi személyek jutnak eszükbe, akik kisebb népcsoporthoz tartoznak. Általában tenyérből, cigánykártyával jósolnak. Ez nem azért van, mert kifejezetten csak ezek a személyek képesek erre a spirituális tudásra és csak ezek a személyek léteznek ezen a spirituális tudaton viszont ezek a személyek családról. Családra tehát gyermekről gyermekre hagyták a tudásukat és a képességeiket pontosan annak érdekében, mivel felfedezték azt, hogy ez a tudás maga az, ami tényleg senki nem vehet el tőlük, amikor olyan élethelyzetben él az ember, hogy egzisztenciálisan kiszolgáltatott állapotba kerül valaki. Akkor abban az esetben azért tényleg csak az a tudás van meg, ami az övüké és ez mindenki számára szerintem így van, hiszen nem csak a kiszolgáltatott helyzetben élőknek, hanem mindenkinek az egyetlen egy dolog, amit senki nem vehet el tőle, az nem más, mint az a tudás, az a tudatszint vagy az az elmeállapot, amiben ő. Aktuálisan jelen van és teszi a dolgát. Pontosan ezért is terjedt el az, hogy általánosságban a boszorkányokról a javas asszonyokra jósok mindig egy kendőt viselő cigány asszonyként gondolunk, hiszen ezek a nemzetiségek voltak azok főként, akik egymásra hagyták a tudásukat, vagy éppen tanították egymást.